2008. augusztus. 23. szombat | Frissítve: 2008. augusztus. 25. hétfõ | Szerzõ: Silye Sándor
Kerékjártó Tamás, a székesfehérvári egyesület, a Delfin-Triffer 21 úszója ott volt a pekingi olimpián. Sõt, minden magyarnál hamarabb érkezett a kínai fõvárosba, mivel a honi úszószövetség engedélyével már Amerikából - ahol egyetemsitaként tanult - utazott az ötkarikás játékok helyszínére.
- Nem féltem, hogy a többieknél korábban érkeztem, és egyedül voltam. Az olimpiai falu - mit falu, valóságos város - minden kényelmet kielégített, nem kellett magányosan bolyonganom, már sokan voltak máshonnan is kint. Egybõl elkapott az olimpia hangulata, ez a semmihez sem hasonlító, nagyszerû érzés, és persze amikor tudtam, az uszodában töltöttem az idõt, és készültem a versenyre - emlékezett vissza Karika az elsõ napokra.
- Nagy falat volt megmászni a nagy falat?
- Hogyne, de még mennyire! Az úszóversenyek befejeztét követõen, a kint tartózkodásunk utolsó két napja egyikében az egész úszócsapat együtt ment el oda. Ezerötszáz lépcsõfokot gyalogoltunk fel a csúcsra, ez felért egy komoly erõnléti edzésadaggal, sõt, egy egész hetivel is... De nagy élmény volt ott lenni.
- Milyenek voltak a kínaiak?
- Azt kaptam tõlük, amit vártam, ugyanis 2001-ben, az egyetemi játékok alatt már megtapasztaltam a barátságosságukat, vendégszeretetüket. Jó érzés volt tapasztalni a segítõkészségüket, nem kérhetett, mit kérhetett, gondolhatott az ember olyat, amit ne teljesítettek volna azonnal.
- Van összehasonlítási alapja az amerikai és kínai élet, gazdaság, gazdagság között. Valóban megelõzhetik a világot, Amerikát, kiemelkedõbb a modernizációjuk, a globalizáció?
- Rendkívüli módon akaratos, tehetséges népség az övék. Hét éve jártam ott, az akkori állapothoz képest elképesztõ a fejlõdésük. De persze még nem lehet õket Amerikához hasonlítani, az életszínvonaluk még nem olyan magas. Vannak rendkívül fejlett részek, városrészek, amelyek kisebb Disneylandeknek tûnhetnek, de persze találhatunk visszamaradottabb területeket. Láttunk olyan gyerekeket, akik több napos nyers csirkelábat rágcsáltak desszert helyett, az áruházakban láthattunk több napos tojást, amit a kínaiak szívfájdalom nélkül vásároltak meg. Technikai szakértelmük fantasztikus, de a részletekben még vannak hiányosságaik. Nem lehet tudni, hova juthatnak késõbb, de rendkívülieknek tûnnek a lehetõségeik. Gazdaságilag a szabadversenyes kapitalizmus társul a centralizált politikai vezetéssel. Az üzleti negyedben élénk forgalmat, pezsgõ tevékenységet tapasztalni, ugyanakkor ez szigorú módon van szabályozva.
- A kínaiak alignanem tudhatnak valamit, hiszen parancsszóval még a szmogot is megszüntették...
- Igen, ez így van. Nagy a népesség, mindenre van emberük, vannak ágazatok, területek, ahova a modernizáció nem tört, törhetett be. Fûnyírót például sehol sem lehetett látni, de tíz, ötven, akár száz embert viszont igen, akiket kivezényeltek, és nyírták a füvet... Voltak napok, hetek, amikor a szmog teljesen eltûnt, azon töprengtünk, hogy repülõkkel, a hadsereggel az idõjárást is befolyásolják, de persze ezt nem tudhattuk biztosan, mégis meglepve tapasztaltuk a váratlant. Igyekeznek mindent irányítani, a kezükben tartani, több-kevesebb sikerrel, és ezt tapasztalni megdöbbentõ volt az idelátogatók számára.
- Kereskedelmi tevékenységükkel ellepték, elfoglalták a világot. Elképzelhetõ, hogy egy idõ után a világ megy hozzájuk tanulni?
- Elképzelhetõnek tartom. Amilyen gyorsasággal veszik át a nyugati technológiákat, nem lehetetlen, hogy egy idõ után nemhogy telítõdik, és nem csupán eluralkodik ott mindez, hanem a rájuk jellemzõ kreativitással tovább fejlesztik, és akkor õk tanítják majd a világot. Így lesz a kínai álomból kínai valóság.
- Amerikában tanuló kínai szakértõként azért fehérvárinak is érzi magát?
- Mi az hogy, egyre inkább szeretném hinni, hogy székesfehérvári vagyok...
